2014. február 2., vasárnap

Második lépés

Teltek a napjaim, a szokások ütemben. Semmi sem változott, én irányítottam, és csak a könyv jelenléte az asztalomon utalt a megtörtént eseményre. Egy hét után úgy éreztem meg sem történt, csak kidobtam a pénzt egy könyváruházban egy idegen és számomra érdektelen papíráruért...

Aztán eltelt a két hét, és csekély izgalommal mentem nagybátyám antikváriumába dolgozni. Teltek az órák, míg elérkezett a zárás perce. Csak fogtam a kezemben a kulcsokat, és kezdtem úgy érezni, hogy tényleg csak beképzeltem az idegesítő srácot és a szavait. Haza indultam, de valamiért nem hagyott nyugodni a lelkiismeretem. Miért érdekel engem ez a pimasz alak? Semmit sem tudok róla és teljesen az ellentéte mindannak, ami tetszik egy fiúban. A csendes, okos és szolid srácokat kedvelem, azokat, akik egy napos délutánon a kávézóban ücsörögnek és könyveket bújnak. Velük el tudok beszélgetni, nem fognak olyat mondani, amit nem értek, nem fognak megbántani és udvariatlanok sem lesznek velem. Ráadásul a göndör hajú srácok sem tetszenek, szerintem a legjobb frizurák a 3 centiméter alattiak egy srácnak. Míg ezeket gondoltam át egy alak rántott be a sarkon egy sötét zugba az egyik társasház mögé. Dühömben a Karácsonyi ének című könyvvel kezdtem el ütni, és közben ordítottam vele:
- Te perverz disznó! Mit képzelsz magadról! Valaki! Segíts… - de több nem fért ki a számon, mert befogta a bal kezével, míg a jobbal lefogott teljesen. Túl erős volt hozzám.
- Én vagyok az! Csak pár lány követett, hát elbújtam. Ne kiabálj, mert megtalálnak! – majd közelebb hajolt hozzám. Mikor látta, hogy felismertem elengedett. És mintha egy perccel ezelőtt nem történt volna semmi, hirtelen vigyorogni kezdett.
- Megtaláltad? Égre, földre kerestem, és te két hét alatt meg tudtad szerezni? Nagyon ügyes kis eladólány vagy! – majd felém küldött egy szikrázó mosolyt. Persze ezzel cseppet sem azt érte el, amit szeretett volna, mert belül valami forrongani kezdett bennem.
- Egy antikváriumban dolgozom, nem eladó vagyok. Nem tudod mi a különbség a két üzlet között?! Az egyikben megveszed az új könyveket, a másikban használt tárgyakat szerezhetsz be… - majd felé küldtem egy gyilkos tekintetet, de ez sem vette el a kedvét a vigyorgástól. Dühösen kezébe nyomtam a könyvet.
- Tartozol £4.86-al…  - tartottam felé a kezem. Meglepte a modorom, de el is felejtette rögtön, mivel hangokat hallottunk. Kilesett a fejem fölött, behúzta a nyakát, és megkérdezte:
- Van kedved meginni velem valamit? – pislogott felém. Ez meglepett, hisz az előbb nem voltam vele valami kedves.
- Rendben, de csak egy colát iszom. – Ahogy elindultunk végig nyújtogatta a nyakát és körbe körbe nézett, idegesnek tűnt. Úgy éreztem gonosz voltam vele, így a pillanatnyi haragom oszladozni kezdett.
- Miért ilyen későn értél ide? Az üzletet már fél órája bezártuk.
- Sajnálom, de közbejött valami. – Mosolygott felém ismét. Ez kezdett furcsa lenni. Hogy tud valaki ennyit mosolyogni? Még a gondolataim e körül forogtak két sikításra lettem figyelmes, majd ő megragadta a karom, és berángatott a közelben lévő üzletbe, majd elbújt az egyik sor mögött. Az utcán a valószínűleg korábbi lányok futkostak fel-alá, és a nevét kiáltozták. Ekkor jöttem rá, hogy csak azért kellettem, nehogy letámadják őt. Lassan odasétáltam elé.
- Mit is mondtál, miért követnek azok a lányok? – húzódott a szemöldököm magasabbra.
- Ők a rajongóim. Néha előfordul az ilyesmi velem. – sandított rám. Sóhajtottam. Hogy sikerült nekem találkozni egy ilyen zűrös alakkal? Míg a kasszához sétálva vettem egy üdítőt, ő egyre lejjebb hajolt a sor mögött, mintha valami kis bogár lenne. Ettől hirtelen nagyon elégedettnek éreztem magam, majd megkérdeztem az eladót, használhatnánk-e a vészkijáratot.

Miután sikeresen kiszöktünk az üzletből a parkoló felé vettük az irányt, ahol végre megkaptam a könyv árát.
- Miféle bandába tartozol te, hogy sikoltozó lányok rohangálnak utánad?  - fogtam meg a kérdéssel, mire ismét egy mosolyt kaptam válaszul. Kezdett nagyon idegesíteni ez a bájmosoly tőle.
- One Direction a neve. Nem hallgatsz mai zenét? – majd kivette a colát a kezemből, és ivott belőle. A szemeim kidülledtek, kikaptam a kezéből az üveget.
- Idegenek nem ihatnak az üvegemből! Mi van, ha összeszedek tőled valamit? – torkoltam le, majd lezártam az üveget. Ő persze mérhetetlenül jól szórakozott ezen is. Kezdtem unni, hogy folyton kinevet, bármit mondok. De túltettem magam rajta és válaszoltam a feltett kérdésére.
- Nem szokásom rádiót hallgatni, nem érek rá. De nem lehettek olyan nagy szám a bandáddal, ha nem hallottam rólatok. – vágtam oda epésen, mire felém fordult és közelebb hajolt.
- Nem vagyunk híresek? – húzta fel a szemöldökét. Talán majd győződj meg róla egy koncerten. – Kinyitotta a kocsija ajtaját és intett felém a könyvvel.
- Kösz a könyvet, talán még majd találkozunk. Tényleg, mi is a neved? – Ez engem is meglepett. Ő már bemutatkozott nekem, én pedig még nem, sőt eszembe sem jutott. Faragatlanak tűnhettem a szemében, így gyorsan kijavítottam a hibámat.
- A nevem Emma O’Neill.

            Így váltunk el. Semmi különlegesség, semmi érdekesség, csak két idegen, akik megtudták egymás nevét. Mégis miért írtam korábban, hogy megváltoztatta az életem? Nos, ez a következő találkozásunkkor lett biztossá. Ami nem is volt olyan messze, mint gondoltam volna valaha…

3 megjegyzés:

  1. Annyira király ez az antikvárium, hogy nagyon! Édi. Jól néz ki.
    Itt közben lerövidítem, mert üzenetben küldtem el a nagyrészét.
    Szóval Harry. Nem is olyan beképzelt, bár nekem kicsit Bereckis volt ez a "nézd meg egy koncertünket" rész:D
    Hihetetlen, hogy Emma képes volt időhiányra hivatkozni. Egy antikváriumban dolgozik. Egész nap semmi dolga:D De hiszen ezért is olvas annyit.
    Meg ez a kólás megjegyzés.
    Hahó Emma! Ő Harry Styles!! Bármit is kapsz el tőle, milliókért tudod majd elpasszolni, ne parázz!:DD
    ~xx

    VálaszTörlés
  2. Szia! Most találtam a blogod nagyon tetszik .Kíváncsi vagyok hogy mi lesz siess a kövi résszel! <3 <3

    VálaszTörlés
  3. Ó nagyon köszönöm, igyekszem, és hamarosan kiteszem a következő részt. :)

    Annie: még nem tudja, ki Harry Styles... Hiszen mondta, mennyire elmaradott lány. Mintha nem is a 21. században élne. De igyekszik ő!

    Virág: köszönöm. Sietek vele. :)

    VálaszTörlés